#újabb ( első ) nap

Fölébredtem. Kinyitottam a szememet és a napsugár reggeli fénye rámmosolygott. Fölálltam az ágyból, odamentem az ablakhoz, hogy jobban érezzem a reggeli harmatos virágok illatát és, hogy halljam a madarak dallamos énekét. Boldogság töltött el, hogy egy újabb csodás nap áll előttem, ahol a szüleimmel együtt lehetek és megoszthatjuk egymással amit szeretnénk.
- Hogy aludtál? - kérdezte édesanyám reggelizés közben.
- Háá..t a lényeg, hogy jobban, mint általában. Tudod... Úgy, mint legútobb is, amikor tudtam, hogy másnapot apával töltjük!
- Kicsi szívem... Mostmár nagy vagy, így merek veled nyíltan beszélni. Kérlek ne neheztelj majd rám, hogy ezt mondom, de... ne éld bele magad teljesen! Nem tudhatod, hogy mikor gondol egyet és itt hagy újra minket...
Bolintottam, majd befejeztem a reggelimet és felmentem a szobámba "bepakolás" gyanánt. Igazából egyedül szerettem volna lenni és újra átgondolni a mai napomat. Most más szemmel néztem bele a közeljövőbe. Féltem, hogy újra anyával maradok. Lesz egy kósza pillanata apának, amikor nem tudja mit csináljon, így átgondolja a mindennapjait; újra eszébe jut majd ami legútobb. Igazából nem tudjuk, akkor mi is futott át az agyán... viszont sejtjük. A mama elmesélte, hogy...
- Készen vagy? Indulhatunk?! - vágott közbe a gondolataimba mama.
- Jövök már...